Érdekes a párhuzam két, egyébként teljesen különböző ország között: nagyon erősen katolikus államok, borzasztóan kemény drogellenes törvényekkel. Mégis, a drogháború elérte azt, hogy a társadalom véleménye szinte egyöntetű: legyen már vége.

Kezdjük Brazíliával, ahol már ma vagy holnap (december 18), engedélyezhetik a fű orvosi használatát. Mivel brazíjú ügyben személyesen is erősen érintett vagyok, nyugodtan kijelenthetem, hogy ennél okosabb dolgot nem is tehetnének. Nem mondok nagyot, több tízezer embernek kellett szörnyű halált halnia teljese feleslegesen a drogháború miatt, pont úgy, mint Mexikóban. Ráadásul a jelenlegi politikai rendszer is sokat köszönhet a tiltásnak. "Makonyéru", ez a fűszívók neve és ennél komolyabb sértést nem is lehetett nagyon más fejéhez vágni (na jó, a buzizás egy picit erősebb, de a homofóbia ellen már született törvény). A fűszívóhoz kapcsolt kép Brazíliában teljesen más, mint Európában, nem hippi jut az ember eszébe, esetleg unatkozó széplélek, hanem a kőkemény bűnözés. A fűszívó potenciális fegyveres rabló, nemi erőszakoló, akivel az egyszerűség kedvéért végezni kell, ez volt a hivatalos politika évtizedeken át. Miközben persze mindenki szívta a spanglit, pont ugyanúgy, mint bárhol máshol a világon. Mégis a fűbizniszből származó pénzen alakult ki a másik világ, a favelák külön társadalma. A korábbi "lázadókból" lett drogkereskedők ebből fizették az egymás ellen és persze a rendőrök ellen vívott háborúikat (akit kicsit mélyebben érdekel a téma, itt egy régebbi írásom). Nem is a szörfösök vagy a kultuszminiszterré avanzsált rendes gandzsás énekes változtatta meg a képet, hanem az idő és a crack. És persze felnőtt és szép lassan nyugdíjba is megy az első olyan generáció, amelyik végigszittyózta az életét. Túl sok vér folyt, túl sok ember életét sikerült tönkretenni az egyébként különösen iszonyú brazil börtönökben a semmiért.

Ráadásul Lula, a munkáspárti vezér került hatalomra 2003-ban (és egyben óta), ő pedig nagyon számított a liberálisabb szavazókra, valamint az afróbb-brazilokra. Nem véletlen, hogy ami elképzelhetetlen volt korábban, mégiscsak megtörtént. Elkezdtek beszélni a kenderről. December 18.-án szavaznak a kender egészségügyi célokra történő felhasználásáról. Elsősorban az epilepsziás gyermekek gyógyítása miatt kerülhet a gyógyszertár polcára a Cannabis sativa. Érdekes módon most is lehet kender alapú gyógyszerekhez jutni Brazíliában, mégpedig az Egyesült Államokból rendelve. Azonban megfizethetetlen áron. A gyógyszeripari legalizálás eredménye vagy inkább mellékhatása persze nem lehet kétséges, viva szittyó nu Brasil!

A máltai drogháború végét minden valószínűség szerint egy szörnyű ügy hozza el. 2011-ben 10 év börtönre ítéltek egy angol állampolgárt, névszerint Daniel Holmest, mert öt pici növényt nevelgetett Gozo szigeti otthonában.

Advertisement

Sosem merült fel, hogy el akart volna adni akár csak egy grammot is, egyértelműen saját használatra termelt. Úgy tűnik, mivel nem tudja kifizetni az ügyben felmerült költségeket, még négy év hosszabbítást kap. Ráadásul pont letartóztatása előtt pár hónappal született meg a gyermeke. Ekkor azonban valami váratlan történt. Kiderült, hogy mennyire jó emberek a máltaiak, szó szerint. Valószínűleg a modernkori Málta legnagyobb protest tüntetése történt Holmes szabadon engedéséért. Közben mégiscsak egy külföldi kábítószerhasználóról és kábítószer termesztőről volt szó! Aztán jött egy vicces botrány. Gozo összes közparkját és útelválasztó susnyását teleültették kenderpárti aktivisták fűvel. A máltai közmunkások híres munkakedvét sejtve, nyugodtan növögettek a kis cserjék a felismerésig. A fél világ Máltán röhögött. Persze Máltán bármikor és bárhol lehet kábító hatású ágvégződést, de inkább az észak-afrikai országokból származó hasist venni. A fiatalok, köztük a rengeteg külföldi diák éjjel-nappal bulizik, az ország a turistákból (is) él. Akit azonban szíváson kaptak, azt különösen gyorsan és kegyetlenül elítélték, miközben Paceville-i bulinegyed szélén hangosan sziszegnek az arrajáróknak a dílerek. De Máltán is megváltozott a politikai helyzet. Huszonpár év nacionalista kormányzás után a Labour került a hatalomba. És a két párt már a választások előtt elkezdett versenyezni a tekintélyes mennyiségű szmóker rokonszenvéért. A pici szigetország választási listáihoz képest a magyar listázók sehol sincsenek, a máltai pártszervezők minden egyes választóról tudnak és nem csak a pártrokonszenvet, hanem mindent. Mindkét nagy párt bejelentette, hogy támogatják a liberalizálást. Majd amikor rájöttek, hogy az ellenfél is ugyanazon az állásponton van, rögtön visszakoztak. Egészen vicces lett a helyzet, például Ivan Fenech nacionalista honatya hétfőn azt nyilatkozta, örül annak, hogy az igazságügyminiszter ígéretéhez képest nem adta be a legalizálást lehetővé tevő törvénytervezetet karácsonyig. De az nagyon felháborítja, hogy be akarják tiltani a lapdance és egyéb sztriptíz szolgáltatásokat. (Ennek egyébként több tucat honleányunk sem örülne, akik félbordélyokban terjesztik jóhírünket.) Az igazi bombát Michael Farrugia társadalmi szolidaritásért felelős miniszter robbantotta: "Az alkoholfüggőség sokkal nagyobb probléma Máltán, mint a droghasználat", nyilatkozta a munkáspárti Independentnek, érdemes elolvasni. Mit tartalmaz a legalizáció ügyben beterjesztendő törvénytervezet? Nem véletlen, hogy áll a bál Vallettában. Ha ugyanis valakit csekély mennyiséggel kapnának el, akkor 50 euró büntetést fizetne és saját használatra lehetne egy növényt termelni. És a munkáspárti többség miatt meg is fogják szavazni. A javaslat hírére egyébként sűrű füstbe burkolózott Málta...

Advertisement

A két országban zajló legalizációs törekvések közötti különbség egyértelmű, teljesen más a szabados szívás és a beteg kisgyerek legális gyógyszere, de talán nem tanulság nélküli, hogy nemcsak az Egyesült Államok, Hollandia, Portugália, Csehország, meg Anglia, Spanyolország és még ki tudja hány állam gondolja újra vagy át a törvényeit, de a nagyon messzi Brazília és a nagyon közeli Málta is.